Tipikus szülői hiba, hogy túlzott elvárást támaszt a gyerekkel szemben

Nagy Gyöngyi sportpszichológust kérdeztük számos, az utánpótlás-korú gyermekeket és szüleiket egyaránt érintő tèmában. Mini-interjúnk első részét olvashatjátok most. Vigyétek magyarokkal belőle a számotokra hasznos információkat.

Mit gondolsz, mi az a 3 tipikus szülői hiba, amit az utánpótláskorú gyermek szenved el?

Az első, hogy a szülő motiváltabb, mint a gyerek. A második, hogy minősíti a gyerek teljesítményét, ahelyett, hogy csak kérdéseket tenne fel és figyelmesen meghallgatná őt. Vègül pedig azt mondanám, a szülő túlzott elvárásokat támaszt a versenyeredményekkel szemben.

Hogyan kezeljünk egy kudarcot ebben a korban?

Egy utánpótlás korú sportolónál nincs kudarc: van jobb és gyengébb teljesítmény. Azzal segítünk, ha nem csak a jó teljesítményt dicsérjük, hanem a próbálkozást, a kitartást, a kínlódást, a bátorságot.

A mentális fejlődés kapcsán kérdés, vajon tanulható-e egy gyerek számára, hogy ne izguljon túl sorsdöntő pillanatokat?

Igen, de ez nem a klasszikus "tanulás" kategóriája. Azt jó erősíteni benne, hogy arra figyeljen, amit csinál, és ne arra, hogy annak mi lesz az eredménye és bízzon az elvégzett munkában.

Mi az az apró jel, ami megmutatja, hogy a gyerek éppen a kiégés szélén áll?

Fizikailag az alábbi jelek lehetnek árulkodóak: a gyerek rosszul alszik, vagy állandóan elalszik, karikásak a szemei, nincs energiája, esetleg az átlagosnál többszőr kap el betegségeket. A lelki oldal pedig: nem motivált, indulatos, feszült, szétszórt, gyakran elkésik.

Létezik egészséges egyensúly az élsport és a normális gyerekkor között?

Igen, és egy kis odafigyeléssel nem is olyan nehéz ezt beállítani. Viszont van az a nagyon kivételes kategória, amikor a gyerek nagyon tehetséges, és már kiskora óta az élet a sport körül forog – itt eltolódnak a hangsúlyok, de a megfelelő szülői hozzáállás itt is sokat jelent.